Auguszta
-3 °C
2 °C

A Simicska-botránytól az Ákos-balhéig

2015.12.31. 12:25
A 2015-ös év szinte minden hónapja hozott valami olyan médiabotrányt, amiről napokig lehetett beszélni, cikkezni, vitatkozni. Ki ne emlékezne Simicska Lajos februári gecizésére, a TV2 eladása körüli kutyakomédiára az RTL-től kirúgott, de az ablakon visszamászott Dirk Gerkensszel, az Ákos-hisztire, az Éden Hotel-fiaskóra vagy a Játék határok nélkül megbuherálására. Ilyen súlyos volt a magyar média egy éve.

Lajos és a gecigate

A január nem Simicska hónapja volt. Az egykori harcostársnak hadat üzenő miniszterelnök ekkor közölte a Simicska–Fonyó-páros fennhatósága alatt álló jobboldali médiabirodalommal, hogy az állami reklámköltés a köztévében folytatódik, nem a holdudvarban. Simicska erre elkezdett nem elfogult és nem csak kormánypárti híradót csináltatni és lapjaiban megjelentek kormánykritikus írások is. A közmédiához átkerülő hirdetések mellett Habony Árpád is zavarhatta Simicska köreit, hiszen az új jobboldali médiahelytartó kezében egyre nagyobb hatalom összpontosult. 

Simicska elég rosszul viselte, hogy a kormány az RTL-lel való békülés jegyében 5 százalékos, általános reklámadót helyezett kilátásba, ami minden médiacégnek plusz terhet jelent, és azt mondta a Népszavának, hogy akkor ő totális médiaháborúba kezd. Ez aztán rettentő gyorsan eszkalálódott. Február 5-én még csak arról volt szó, hogy Simicska a demokrácia védelmezőjének tekinti magát, (ami, valljuk be, már magában elég meredek kijelentés), másnap viszont lemondott médiabirodalmának teljes vezérkara. Lelkiismereti okok miatt nyújtotta be a felmondását a Magyar Nemzet, a Lánchíd rádió és a Hír TV vezetősége (ami azért pikáns, mertamikor a Fidesz kesztyűbábjai voltak, akkor a lelkiismeretük kussolt) mármint azért, ugye, mert Simicska egy nappal korábban azt mondta, a lapjai és tévéje kormánykritikus hangvételt ütnek majd meg

Az események itt szaggatták el a józan ész istrángját, az Indexnek nyilatkozó Simicska azt mondta Orbánra, hogy

egy geci,

és bemegy a szerkesztőségbe, ahonnan

kibasz mindenkit.

Még aznap Bayer Zsolt is beszólt neki, mire Simicska azt mondta, hogy Bayer is egy geci, és inkább a tartozását adja meg neki, szóval látható volt, hogy Simicskától nem február 6-án délután kell fizetésemelést kérni. A felmondások és kirúgások egyébként tovább folytatódtak, a Simicska-cégekből kikerülő tévések és újságírók szinte kivétel nélkül mind a közmédiánál kötöttek ki, vagy az átalakulóban levő jobboldali médiapiac valamelyik új kiadványánál (Magyar Idők, 888.hu, Faktor.hu, stb.) Az elvándorláson az sem segített illetve változtatott, hogy Simicska még februárban kiszállt a HírTV-ből, és üzletrészét átadta Fonyó Károlynak, akinek a nevével az év második felében találkoztunk ismét, nem is akármilyen körülmények között. 

Az MTVA a Simicska elleni harc egyik bástyájaként szerepelt, és a botrány után két héttel (de persze megvárva, hogy A Dal döntője lemenjen) felmondott minden olyan műsorgyártói szerződést, amihez Simicskának, azaz a Hung Ister nevű cégének bármilyen köze volt, és közölték, hogy a Magyarország szeretlek! a Maradj talpon! és A Dal gyártására is új partnert kérnek majd fel.

Az már csak hab a tortán, hogy A Dal gyártását egy olyan cégre, illetve producerre bízták, aki élő showműsort csak a tévében látott, viszont a Marslakókkal és a Ridiküllel több mint kétmilliárd forintot talicskázott ki a köztévéből. Simicskát aztán a Célpont című oknyomozónak mondott HírTV-s műsor is otthagyta, azzal a felkiáltással, hogy Orbán nem is geci. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Simicska ezt sem vette jó néven, és a Célpont stábjának egy büdös nagy pofont helyezett kilátásba, de ebből nemigen lett semmi.              

A TV2 pokoli édenje

Az évet úgy kezdték, hogy új programigazgatót neveztek ki Shadia Nugud személyében, és Azurák Csabát tették meg hírigazgatónak, aztán olyan dolgok történtek, amikre senki nem számított, és most, december 31-én azt sem lehet tudni, kinek a tulajdonában van tulajdonképpen a TV2. A csatorna január végén jelentette be, hogy az Éden Hotel című reality műsoruk, aminek első két évadát még a Viasat vitte sikerre, a tervekkel ellentétben nem a Super TV2-n, hanem az anyacsatornán kerül adásba február végétől. Ez egy olyan döntésük volt, amit tavasz végére már bánni fognak, mint a TV2 vezetősége azt, hogy nem nézték meg alaposabban, milyen papírokat írtak alá akkor, amikor átvették a tévét a német tulajdonosoktól nem sokkal régebben. 

Az egy dolog, hogy a műsorba nem szende szüzeket és a tudósklub tagjait válogatták be, de az, ahogy két szereplő három részletben egy félprofinak is tekinthető pornót nyomott le, az elég sok biztosítékot kivert az országban. A műsorral szemben talán megengedőbb lett volna a közvélemény, ha nem Berki Krisztián vezeti, de

az egyik legmegosztóbb médiaceleb jelenléte, megspékelve a műsorban konstans hallható-látható alpárisággal betette a kaput,

és amikor az egyik adásban a Gábor nevű szereplő a kamerák előtt, büntetlenül erőszakoskodott egy Nóri nevűvel, kiborult a bili.

A TV2 először azzal védekezett, hogy nem is volt nemi erőszak, utána visszakoztak, és az egész céget beíratták valami tanfolyamra, ahol megtanulhatták, hogy a nem az nem. A botrány utóéleteként a Vodafone felmondta a szerződését a TV2-vel, a játékból később kieső Nóri pedig perelt, de hogy pontosan kit és miért, azt nem tudni.

Sajnos az Éden Hotelben látott jelenetekhez hasonlókat a többi magyar valóságshowban is lehet látni, elég nagy szégyen, hogy egy vakvéletlen (az Üvegplafon blog szúrta ki a műsor előzetesében, hogy valami nem stimmel) kellett hozzá, hogy a tévés műsorkészítők fejére üssenek. Természetesen a nagy felháborodást tett nem követte, senkit nem tettek felelőssé, a balhé pedig csendesen elült, a műsor vége unalomba és közönybe fulladt, és sajnos a harmadik évaddal véget is ért a pályafutása Magyarországon, pedig többet érdemelne, mert jó kezekben nagyon vicces és szerethető valóságshowról van szó.

Eladták a TV2-t, de kinek?

A TV2 eladása körüli bohózat első lépésére még valamikor júliusban került sor, Andy Vajna ekkor kezdett el gyakrabban sertepertélni a Róna utcában. A hírek egy saját tévéről szóltak, ami hírtévé lenne és kábeles, egy pilotnapot is tartottak, kibéreltek egy stúdiót a Mafilmtől, ahová behívtak vendégeket és műsorvezetőket castingoltak, tökre úgy nézett ki az egész, mintha Vajna és a TV2-től távozó, később Faktor.hu néven online lapot indító György Bence valóban egy új tévét akar tető alá hozni. Később egyértelművé vált, hogy ez csak parasztvakítás volt, egy Potemkin-falu, avagy gumitank: Vajnának esze ágában nem volt új tévét indítani,

csak nyomást akart gyakorolni a TV2 tulajdonosaira, hogy minél olcsóbban  adják el a portékát.

Sikerrel.

A TV2 eladásáról úgy két hónapig semmit nem lehetett hallani, aztán jött Habony, aki állítólag ajánlatot tett Dirk Gerkensnek, az RTL-től kiebrudalt igazgatónak, hogy jöjjön vissza Budapestre, neki dolgozni. Mivel Gerkens egy 888.hu szerű vicclap főszerkesztői posztját soha nem vállalta volna el, és ugye a tévézéshez ért leginkább, már lehetett sejteni, hogy a célpont a TV2 lesz. Vajna be is jelentette, hogy ajánlatot tesz a TV2-re, aminek akkori tulajdonosai, Simon Zsolt és Yvonne Dederick ettől nem is zárkóztak el teljes mértékben, sőt, egy októberi sajtótájékoztatón bejelentették az eladást a Vajna-féle Magyar Broadcasting Co. Kft.-nek, és bemutatták Gerkenst, a cég új vezérigazgatóját. Aztán jött a pofára esés.

Simicska Lajos üzlettársa, Fonyó Károly ugyanis még aznap jelezte, hogy van neki egy érvényes elővételi joga a csatornára, amivel két nappal korábban élt is, és át is utalta a vételárat, szóval nem Vajna, hanem ő az új tulaj, a két ügyvezetőt, Simon Zsoltot és Yvone Dedericket pedig azonnali hatállyal ki is rúgja, hűtlen kezelés miatt. Fonyó az Indexnek elmondta, hogy egy szerződéses megállapodás alapján szerezték meg a kereskedelmi tévét, de annak tartalmát üzleti titok miatt nem hozza egyelőre nyilvánosságra. Csak annyit mondott el róla, hogy

a szerződéses konstrukció, ami alapján megvették a TV2-t Simontól és Dedericktől, több mint egy éve létrejött, és olyan formában volt felépítve, hogy a vevők szándéka szerint bármikor megtörténhessen az adásvétel, a két addigi tulajdonos hozzájárulása nélkül.  

Vajnáék este közleményt adtak ki, amiben azt állították, hogy a Magyar Broadcasting Co. Kft. a TV2 Média Csoport Kft. és a CEE Broadcasting Limited üzletrészének tulajdonjogát per-, teher- és igénymentesen, érvényes szerződés alapján szerezte meg. Az ügyből természetesen per lesz, de előtte még a Versenyhivatal is állást foglalt a kérdésben – nem túl meglepően azt állítva, hogy Vajna jogosan szerezte meg a tévét, közben viszont a Cégbíróságon már Fonyó nevére jegyezték be a céget. A bohózat a mai napig tart, a TV2-t előző két tulajdonosa irányítja papíron, bár Dirk Gerkens nagyon magabiztosan nyilatkozott az Indexnek a terveiről. A valahol kétségkívül vicces de inkább abszurd eseménysorozaton a TV2 reggeli műsorában, a Mokkában is csak röhögtek a műsorvezetők. A legutóbbi állás szerint egyébként a TV2 előző tulajdonosa, a Pro7Sat1 beintett Simicskáéknak, és mivel zálogjoguk van a cégre, megtehetik.      

A kormány célja a TV2-vel szerintünk egyértelmű:

kell egy olyan szócső, ami jóval nézettebb, mint a köztévé. 

Amennyiben Vajnáé lesz a tévé, a TV2 nagyon kellemes helyzetbe kerül, hiszen az országgyűlés szinte biztos, hogy megszavazza a terjesztési díj (a két nagy kertévé a kábelszolgáltatóktól eddig egy vasat nem kapott) beszedését, így évi 6 milliárd forinttal menten több lesz a bevételük, ráadásul az állami reklámköltésből is ők részesedhetnek majd legjobbam - úgy meg különösen, hogy az Atmedia nevű cégen keresztül átfolyó milliárdokhoz igen közel kerültek, hiszen mostantól ez a médiaügynökség értékesíti a TV2-csoport reklámidejét is. Ettől különösen magyaros ez az egész történet, no meg attól, hogy decemberre kiderült: Vajna a TV2 megvásárlásához szükséges összeget két állami banktól kapta. Kölcsönbe, persze.   

Dirk Gerkensből elege lett az RTL-nek 

Az év eleje másik kereskedelmi tévé szempontjából elég kínosan alakult. Az RTL-t januárban leginkább az idegesítette, hogy a kormánnyal való egyezkedésükről szóló hírek kikerültek a nyilvánosság elé, és onnantól már nehéz volt a szabadságharcos szerepben tetszelegniük, akik a reklámadót bevezető gonosz kormánnyal szemben akár Brüsszelig is elmennek. A tárgyalásokról annyit lehetett tudni, hogy az RTL-t Andreas Rudas, a kormányt Lázár János képviselte, és a cél a reklámadó öt százalékra való mérséklése volt, amiért cserébe az RTL kormánybarátabb híradót ígért, és a pakliban Dirk Gerkens igazgató távozása is benne volt állítólag.

Gerkens sem szívesen emlékszik vissza az év elejére, hiszen arra hivatkozva, hogy megfenyegették, először a családját költöztette külföldre, majd ő maga is elmenekült, és még a sarki fűszereshez is csak testőrrel ment

A kormánybarátabb hírműsor illúzióját egy interjúban Kotroczó Róbert, az RTL hírigazgatója és Erős Antónia, a Híradó szerkesztő-műsorvezetője hessegette el, szerintük ők nem kormányellenesek, csak a munkájukat végzik. A televízió vezetősége, pontosabban a luxemburgi anyacégé viszont ezt nem vette szentírásnak, és tulajdonképpen csak azt nézték, hogy mennyit buknak a 40 százalékos reklámtörvénnyel (sokat), és inkább azt mondták, hogy az RTL-csoport visszavonja az Európai Bizottsághoz benyújtott panaszát, ha a parlament módosítja a reklámadótörvényt, és megszünteti az RTL Klub diszkriminációját. A nagy durranást a március hozta ebben az ügyben, amikor is az RTL-től menesztették Dirk Gerkens vezérigazgatót, aki sok mindenre számított, csak arra nem, hogy így ér véget magyarországi pályafutása. Gerkens helyét ideiglenesen Andreas Rudas vette át, majd Vidus Gabriellát, a cég kereskedelmi igazgatóját nevezték ki vezérnek, aki cseppet sem fél a jövőtől.     

Botladozva indul a Nemzeti Hírtévé

Az MTVA már az év elején is rohamléptekben készült a március 15-i átalakításokra, amikor is az m1-ből hírtévé lett, és a Duna TV vette át az m1 szerepét. A Kunigunda utcában gyorsított közbeszerzési eljárásokat írtak ki egy komplett stúdió felszerelésére, és amellett, hogy 177 munkavállalót elküldtek, 35-40 gyakornokot képeztek át folyamatosan közmédia-kompatibilisre - a folyosókon, mert másutt már nem volt nekik hely.

Az már ekkor látszott, hogy a március 15-i indulás csak isteni szerencsével lenne zökkenőmentes, de az a totális csőd, ami a Nemzeti Hírtévé első 24 óráját jellemezte, mindenkit meglepett. A HírTV sietve bejelentette, hogy nem félnek az állami hírcsatornától, mert 

Korábban is történtek kísérletek a Hír TV tönkretételére, de a szocik jobban mérték fel az erőviszonyokat, és nem vállalkoztak a lehetetlenre, mert rájöttek, hogy a támadások csak erősítenek bennünket. Most is ez történik.

A nemzeti hírtévé szlogenjén nem sokat tanakodtak (az sem elképzelhetetlen, hogy ennek kitalálását is kiszervezték), az “Akkor, Amikor” a Kerényi Imre féle “Kinyílott a pitypang? Megírom!”-hoz hasonlítható bravúr. Ehhez még Rákay Philipnek is volt köze, aki március 1-jén mondott fel az MTVA-nal, és július 1-jén távozott sikerei helyszínéről, ahol annyi pénzt sikerült elkölteni egyik vesszőparipájára, a Magyarország Szeretlek!-napra, amiből más sorozatot forgat, jó drágán, hadd tegyem hozzá, hiszen az egész napos pántlikás magyarkodás 900 millió forintjából a Kossuthkifli című sorozat ugyan cakkpakk kijön, de ha megnézzük a végterméket, és összevetjük az Aranyélet című HBO-sorozattal, aminek költségét úgy 5-600 millióra tesszük, kiderül, hogy a köztévé továbbra is szívesen vásárol túlárazott termékeket. Olyat is, amiből a nézők egy büdös szót nem értenek.

Aztán jött március idusa, és vele az új rendszer, amiben egy átlagosan 5 százalékos közönségarányú tévéből hírtévét csinált az MTVA, de hogy egészen pontosan mit is várt ettől a húzástól, azt nem tudni, hiszen a hírcsatornák nézettsége és közönségaránya csak akkor ér fel a kereskedelmi vagy kábeltévékhez, ha valami komoly krízishelyzet van. Sőt, a CNN az első iraki háború alatt sem tudott az NBC-hez vagy CBS-hez mérhető számokat hozni, de kicsire a 80 milliárd (meg az apró) forintból működtetett köztévénél soha nem adtak. Az első nap pont olyan volt, amilyennek képzeltük, bakik sora, a helyüket és a súgógépet sem találó időjárásjelentők, a pártvonalat mereven tartó, de híreket nem nagyon mondó hírműsorral, megszakadó kapcsolattal a külső helyszínek között, és még csak az első tíz percnél tartottunk. A Nemzeti Hírtévé első napjáról itt írtunk hosszabban, a reggeli bénázást követő, kora délutáni totális csődről meg itt.

A sajtó apró darabokra szedte szét a hírtévés próbálkozást, amire az MTVA sértetten reagált, felnagyított hibákról beszéltek és azzal vágtak vissza, hogy az internetes portálok is hibáznak. Igen, csak nem közpénzből. Abból a közpénzből, ami nagyjából 1,2 milliárd forintra rúgott, ennyibe került ugyanis a Nagy Átrendeződés, aminek következtében az átlagnézőt olyan ügyesen sikerült elriasztani a közmédiától, hogy három hónapon át vissza sem talált. A hírtévé első napi botladozásának okait vesézgetve kiderült, hogy ezt a temérdek pénzt megint sikerült úgy elkölteni, hogy semmi értelme ne legyen, az adáslebonyolító rendszernél a tárhelyen spóroltak és a betanítási időn, no meg az emberállományon, hiszen nem sokan tudták kezelni a valóban hipermodern berendezéseket. Erről bővebben itt írtunk. A bűnbak viszonylag hamar meglett, március 18-án kirúgták Hoffmann Györgyöt, az első napi adás rendezőjét, aki egyébként az ATV-n nem éppen kormánybaráti műsorvezetéséről ismert Kálmán Olga férje. Nyáron a M4 Sport nevű adójukat sem sikerült zökkenőmentesen beindítani, pedig erre még többet költöttek, elképesztő összegeket kifizetve sportközvetítések jogaiért.  

A Nemzeti Hírtévé és a Nemzeti Főadónak nevezett Duna TV amúgy sem acélos nézettsége megsínylette a váltást, de az MTVA ezt is képes volt úgy kommunikálni, hogy a nagyközönség avatatlan tagjai számára egyértelmű diadalnak tűnjön: 5,3 millió nézőt hazudtak, miközben a legnézettebb, fél 8-as híradójuk nézettsége sem érte el a 350 000 főt. Csak összehasonlításképpen: az RTL Híradóját aznap 1 879 459 néző látta, és nem került 1,2 milliárd forintba. A nézettség kozmetikázása miatt a bíróság is kénytelen volt állást foglalni – nem az MTVA javára.        

Kisírtuk, hogy a magyar csapat is kapjon serleget a Játék határok nélkülben

Január végén jött az év első médiabotránya: kiderült, hogy a 2014-ben feltámasztott Játék határok nélkül január 18-i döntőjében látottak, azaz hogy a magyar csapat nyert, nem teljesen felelnek meg a valóságnak, hiszen a francia és az orosz tévében leadott verzióban az oroszok nyertek, sőt, a magyar műsorvezetők még meg is tapsolták őket. Ebből a köztévé leadott műsorban egy képkocka sem látszott, utánamentünk hát, hogy pontosan mi is történhetett, és kiderült, hogy a szabályokat menet közben megváltoztatták, mert az oroszok túl jók voltak, és ez baszta a csőrét a magyar csapatnak (a franciáknál is jobbak voltak, de ők inkább igyekeztek legyőzni őket). A végén aztán kétféle tévéműsor készült, az egyik alternatív valóságban, amit mi is láthattunk, mi nyertünk, a többiben meg nem. A teljes botránykrónikát itt olvashatják, a műsor magyar gyártóival készült interjút pedig itt.

Ákos vs. nők. vs. Telekom vs. kormány

Az egész azzal kezdődött, hogy Kövér László azt mondta, a nők ne önmegvalósítsanak, hanem szüljenek unokát. Kövér szavai csak azt leptek meg, akik egy kő alatt élik napjaikat, az Országgyűlés elnökének kissé középkori elvrendszeréről évek óta mindent lehet tudni. Nem sokkal később ezzel összhangban szólalt meg Kovács Ákos, a Fidesz egyik kedvenc udvari kobzosa is, azt nyilatkozva, hogy ja, a nőknek nem kell ugyanannyit keresniük, mint a férfiaknak, hiszen ez Mózes könyvében sem szerepelt, no meg inkább szüljenek, ha lehet.

Ez persze magánvélemény, bármekkora ostobaságnak is tartja bárki. A gond csak az, hogy Ákos a Telekom egyik szponzorált művészeként úgy 50 millió forintot visz haza, és mivel az ilyen összegeket nem adják puszira, van neki egy szerződése, amiben minden bizonnyal szerepel egy záradék, miszerint 

ha a cég jóhírét, elveit bármilyen formában is sértő nyilatkozatot tesz vagy vállalhatatlanul viselkedik, akkor ugrik a lóvé.

Ugrott is, a Telekom villámgyorsan elhatárolódott és felbontotta a szerződést – mire a sajtóközleményük megjelent a lapokban, az embereik már a Telekom-molinókat szerelték le a Papp László Sportarénában, ahol éppen Ákos koncertre készültek. A Telekom lépését a kormány is zokon vette (bántják a barátunkat), és a tőlük várható vehemenciával vágtak vissza, először csak szóban, ami már eleve érthetetlen volt valahol, de amikor Telekom-szerződéseket mondtak fel a balhé miatt, kezdett az egész ügy elképesztően szürreálisba átmenni. Politikusok szólaltak meg és formáltak véleményt egy üzleti vitában, Kósa Lajos szerint az aczéli kultúrpolitika kora köszön vissza a Telekom-húzással, Rogán Antal alkotmánysértésről beszél, Tiffán Zsolt pedig a beteg lelkű médiát szidja, mert meg merte írni a sztorit. Ja, róla kiderült, hogy Ákos üzlettársa, így a szerződésbontás zsebbenyúlós buli volt neki is.    

László Petra és az agresszív migránsok

Az országra hatalmas nyomást helyező menekültáradattal nemcsak a kormány, de a tévék és a sajtó is nehezen tudott mit kezdeni. A Nemzeti Hírtévé az állam szócsöveként funkcionálva egész nyáron a pártpropagandát szajkózta, és a migránsokat a magyar, oppardon Magyar Ember megrontójának, a Kereszténység Elpusztítójának állítja be, miközben meg sem kísérelte megvizsgálni, mi vezethetett idáig, és mégis, milyen lehet több ezer kilométert megtenni ladikokon és gyalog, kisgyerekkel az ember hátán. Oké, aki nem erre számított, az naiv, de amikor a TV2 egy önbíráskodó, magát határvadásznak kiadó asszonyt állított be hősként, az már több helyen kiverte a biztosítékot. A TV2 később elnézést kért persze, de akkor már késő volt.

A migránsügy számos visszataszító hordaléka közül messze az N1 TV operatőrének tette emelkedett ki, mármint negatív értelemben: László Petra a határon dolgozott, és amikor egy kisebb migránscsapat megindult, a kezében kamerával álló nő egy gyereket felrúgott, és egy kisgyermekét a karjában tartó férfit elgáncsolt (vagy akart, a lába lendült). A rúgásokból ügy lett, a nőt kirúgták, a felvételek bejárták az egész világot. A nő először nem kért bocsánatot, majd kicsit igen, de akkor már mindegy volt. A jobboldali sajtó persze szegény áldozatként állította be, és igyekezett mosdatni, a nő pedig még egy családi tragédiát is a sajtóra kent, ami rémesen visszataszítóvá tette ezt az amúgy is kínos ügyet.  

És még ezek is történtek: