Tudom, hogy sorsfordító hetekben, napokban, sőt, órákban és percekben vagyunk. Bármikor migránsok ezrei, sőt, tízezrei, sőt, legújabban már százezrei toppanhatnak a szent anyaföldre, magába az Európai Unióba, amit persze már elfoglaltak Bécstől Brüsszelen át Svédország teljes területéig. Ezekben a történelmi pillanatokban, amikor a tét már az, hogy magyar marad-e a magyar, hogy magyarabbak lenni, vagy magyarabok leszünk, piszlicsáré ügynek tűnik minden tengelytörés, minden be nem foltozott kátyú.
De a magyarság, sajnos, lássuk be, nem érett meg a sorsfordító időkben a sorsfordító gondolkodásra. Igenis, itt van egy derék galgamácsai úriember, aki ahelyett, hogy azzal foglalkozna, jut-e majd az ő pénzéből 9 millió, vagy 90, netán 900 millió a menekültekre, ha egyszer az ENSZ és ordas szövetségesei lábbal tiporják a határt, hanem azzal foglalkozik, hogy most hová tűnik a pénze.
„A hivatal a súlyadót, kommunális adóról szóló csekkeket rendületlenül, napra pontosan küldi,
most már egy kiegészítéssel, ugyanis figyelmeztet amennyiben nincs kifizetve időben behajtja a NAV-val” – írja abban a levélben, amihez csatolva elküldte a „beláthatatlan, balesetveszélyes kereszteződésben” készült képeit. Ahol láthatóan a kátyút már, talán a közelgő nemzeti ünnep, talán csak puszta esztétikából, szépen virágba borították. A kanyar elé egyébként az út gondos kezelője kihelyezett egy útszűkület táblát – mondjuk akár kátyúzni is lehetett volna, de a tábla valószínűleg olcsóbb.
